Koncert a FUGA-ban – 2011. 04. 17.

Zenehaz | 2011 április 11. hétfő - 09:40

Budapest-Hegyvidéki Kamarazenekar

2011. április 17. 18.00

Művészeti vezető: Gémesi Géza

Műsor:

Soós András: Etűdök vonószenekarra (részletek) – ősbemutató

Vezényel a szerző

Schumann: Hat fúga a BACH motívumra Op. 60 (Gémesi Géza hangszerelése)

Vezényel: Gémesi Géza

Bármilyen furcsa is, a vonószenekarra írott eredeti művek száma koránt sem áll arányban a formáció elterjedtségével  és népszerűségével. A repertoár szűkössége részben új kompozíciók keletkezésével, részben átiratok készítésével ellensúlyozható. A Budapest-Hegyvidéki Kamarazenekar mai hangversenyén mindkét irányba tett kezdeményezéseinek több évtizedes hagyományát folytatja.

Az Etűdök vonószenekarra című, folyamatosan készülő tételsorozat megírásának koncepciója a Gémesi Géza által létrehozott és működtetett, szisztematikusan felépített vonószenekari iskolának köszönhető. Több mint egy évtizede van alkalmam együtt dolgozni velük, a legkisebb  tücsök-zenekari korosztálytól a professzionális szintű felnőtt kamarazenekarig. Együttműködésünk saját kompozícióim bemutatásán és lemezfelvételén kívül olyan, előre nem látható, szélesebb körben ható pedagógiai eredményeket is hozott, mint az Editio Musica Budapest kiadó Leggiero és Leggierissimo-kötetei. Éppen a pedagógiai lehetőségek kiszélesítéseként merült fel az Etűdök…gondolata, amelyben minden egyes tétel valamilyen zenei jelenséget (hangközök, skálák, stb.), szerkesztési elvet (kánon, fúga, hoquetus, stb.), vagy vonóshangszeres technikai feladatot állít a középpontba. A teljes ciklusban az egymásra épülő zenekari korosztályoknak megfelelően e darabok nehézségi szintje is eltérő lesz majd, kezdve a legkisebbeknek szóló, egyszerű tételektől (pizzicato, üres húrok) a terjedelmes összefoglaló darabokig. A mai koncerten rövid válogatást hallhatunk az eddig elkészült mintegy két tucat tételből.

Soós András

Schumann orgonafúgáinak vonószenekari átiratához szakmai és érzelmi szálak egyaránt fűzik zenekarunkat.
A legfontosabb kapocs Johann Sebastian Bach – elsősorban aDie Kunst der Fuge feldolgozásával eltöltött közel négy esztendő, s az azt lezáró 2000. júliusi évfordulós hangverseny. Ezen az esten is közreműködött a felejthetetlen Vékony Ildikó, akinek a következő években társai lehettünk a Bach-concertók utolérhetetlen tolmácsolásában. Halálával ezek a művek előadhatatlanná váltak számunkra. Tavalyi emlékkoncertünkre készült a most megszólaló átirat, mely a romantikus szerzők ellenponttani megnyilvánulásainak egyik legnagyszerűbbike. Érdekesen keveredik a szerkesztésmódból adódó archaizáló hang a 19. századéval, utóbbi, az összetéveszthetetlen schumanni lobogás leginkább a viharos 2., és a scherzo-szerű 5. fúgában érvényesül. A tükrösen szimmetrikus forma és a tételkarakterek tudatos megtervezése egy monumentális, mintegy háromnegyed órás szimfónia benyomását kelti, a sűrű felrakású harmóniák vonószenekari megszólalása pedig szinte az angol vonószenekari iskola, Elgar és Vaughan Williams hangzását előlegezi meg.

Reméljük, hogy ez a sosem volt Schumann-hang (hisz ő sosem komponált vonószenekarra) legalább annyi örömet okoz majd új hallgatóságának, mint amennyi vigaszt ad az előadóknak gyászukban.

 

Gémesi Géza

Megosztás:
  • Facebook
  • Twitter
  • Tumblr
  • LinkedIn
  • del.icio.us

Comments are closed.