Műsarc – az artisjus áldásos tevékenysége

Zenehaz | 2011 július 30. szombat - 06:58

Az artisjus egyesület (!) áldásos (?) tevékenységéről több helyről hallottam furcsaságokat.

Azt még fel tudom fogni, hogy ha vendéglátó-helyen szól a rádió, akkor ott az elhangzott “művek” után jogdíjat kell fizetni. Azt már nehezebben, de még csak rezeg a léc, amikor gimnáziumi szalagavatók (!) után kasszíroznak. Mert hát zene van, élő szerzők stb.

Képzőművészeti kiállítás megnyitója: a művész barátja elénekel 3 népdalt, egy amatőr tánccsoport 3 párja táncol = jogdíj. KINEK? MINEK?!?

Az verte ki nálam a biztosítékot, hogy ZENEISKOLA NÖVENDÉKI KONCERTJEI UTÁN tartják a markukat! Akkor is, ha összehívják a szülőket, s a gyerekek eljátszák, amit tanultak! Akkor is, ha év végi zárórendezvényeknél a belépőjegy alapítványi támogatás.
Ez utóbbi két esetben a “cég” visszamenőleg kigyűjtötte az illetők honlapjáról az ilyen eseményeket, és azután kaszál. (Vigyázz, hogy mit teszel a honlapra!)

Jogilag nyilván jól körül vannak bástyázva, de furcsa, hogy a 2000 tagjukon kívül még – mondjuk – Beethoven, Mozart nevében, vagy a körösfői kertek alatt aratnak (na, nem zabot, mert az munka!) az onnan származó dalok előadása után?! Miközben – talán mondanom sem kell – az említett esetekben csak a sarc joga van meg, az egyesületen a kívül senki sem részesedik belőle.
Azt mondod kiadók és kotta? Ők a zeneművek Interneten szabaddá vált kottái miatti elmaradt hasznukért tolják az egyesület szekerét. Népzene? Nem jogvédett. NINCS MEGHATÁROZHATÓ SZERZŐJE.  Akkor mire?

[Lippai Mihály]

Megosztás:
  • Facebook
  • Twitter
  • Tumblr
  • LinkedIn
  • del.icio.us

Comments are closed.